Mostanában mexikóias érzületű vagyok, ami nem abban ölt testet, hogy sombreroban és ponchoban lövök kovbojokra, hanem hogy mindenbe próbálok babot és kukoricát helyezni, amibe elképzelhető.

De múlt héten rendes burrito-szerűséget próbáltam összeállítani. Van egy hely, ahonnan már többször is rendeltünk a cégben, és az ő burritojukat akartam rekonstruálni otthoni körülmények között. Részben sikerül, részben nem.

Mivel horror árban találtam csak tortillát (12 db 1300.-, és mivel kettőnknek készítettem vacsorát, kisebb túlzásnak éreztem volna), én álltam neki tésztát gyúrni – valamilyen neten talált recept alapján. Gyakorlatilag bármelyiket néztem, ugyanaz volt a lényeg, sütőpor, langyos víz, liszt, olaj. Gyenge tésztát belőle, nyújtani vékonyra, és olaj nélkül sütni-pirítani.

Nahát, ez nemigen sikerült, az íze jó volt, de kemény maradt. Később jöttem rá, hogy a mikroba bedobva visszapuhulhat, ha előtte megkenjük pl. kis tejföllel, vagy hasonló. Amíg ez eszembe nem jutott, inkább kis kosárkára hasonlított a tészta, ami amúgy igen tetszetős tálalást tesz lehetővé.

A töltelék viszont isteni lett.

Először készítettem egy salsát:

- 1,5 fej lilahagyma

- 1,5 paradicsom

- fél hegyes-erős paprika

- marék kukorica

- só, bors

Minden hozzávalót nagyon apróra vágtam, és összekevertem. Előtte elfelejtettem petrezselymet venni (ahogy friss koriandert is a töltelék más részeihez), így ez kimaradt, de annyira nem hiányzott.

Egyéb hozzávalók:

- 60 dkg csirkemell

- tejföl

- reszelt sajt

- vörösbab

- kukorica

- jégsaláta

- két gerezd fokhagyma

- 1 kápia paprika

- só, bors, szerecsendió

A csirkemellet apró kockákra vágtam, feltettem sima olajon pirítani, borsoztam tettem rá csipet szerecsendiót, és a vörösbab (konzerv) 3 ek levét hozzáöntöttem, a két gerezd fokhagymát akkor tettem rá, amikor már majdnem készen lett.

Az összeállítás lehet ötletszerű. Én a salsával megkentem a tésztát, rátettem apróra szeletelt salátát, a csirkemellet, utána babot, kukoricát, csíkokra vágott paprikát, tejfölt és sajtot, és megpróbáltam összetekerni, ami ugye a fenti probléma miatt kevéssé sikerült, de majd legközelebb. A friss koriander sajnos hiányzott, de így is nagyon finom volt. Beettünk belőle, de egyáltalán nem nehéz étel, olaj alig van benne, a tészta is csak éppen megmutatja magát, a lényeg a zöldségek és a többiek összhangja.

Isteni étel, ajánlani tudom mindenkinek. Amúgy a mexikói kajáldák elég drágák, a múltkor kettőnk kajájáért (elhoztuk, tehát nem étteremben fogyasztottunk) 4400 kajajegyet (J) hagytunk ott.

Sokkal jobb otthon bíbelődni ezekkel, lehet, hogy nem is olcsóbb, de bíbelődni mindig jó.

Lesz még kukoricaleves, és tegnap este készítettem egy valamit, ami mexikóinak indult, de aztán ázsiaiasabb lett inkább.

Szoljón hozzá egy hasonlóan latin-amerikai ihletésű muzsika.

Ehhez én valami jó fehér, vagy roséfröccsöt fogyasztanék.